Tiltott Ábrázolások Könyve IV. [antikvár]

«eri uotmBT'^jaNKa^cwflSK.'ii; Lelőhely: TÁK 34/6/19/9 A kézirat lapjait számos egyéb papírköteggel, kartonnal, dossziéval együtt, a levéltár udvarán szedték össze: ennyi maradt a történelem legnagyobb tüze után a városi intézet állományából. Ami irat a hajdani várban álló barokk épületben maradt, az teljesen megsemmisült. Azok a papírok, amelyeket a raktárhelyiségekből a négyszegletes kolostorudvarra kiszippantott a tetőn futkározó, melegörvényeket keltő láng, megpörkölődtek, töredeztek ugyan, de mert gyorsan egymásra hulltak és összetapadtak, majd meg cserépdarabok estek rájuk, kő és korom fedte be őket, így tehát megmaradtak. Az eredeti kézirat - valószínűleg - 99 egyforma A/4-es, 80 gr-os famentes, 1999-ben gyártott, a fűzfői papírgyár vízjelével ellátott papírlapból állhatott. Mindenesetre a füstszagú, kormos köteg első és utolsó lapjait a világosan kivehető oldalszámozás meghatározza, de azt kevésbé, hogy a szövegtestben hogyan is követhetik egymást a fragmentumok, s valójában hol helyezkednek el a hiányok. 45 oldalnyi szöveg maradt, és 54 oldalnyi véglegesen elpusztult. Az első lap felső szélére a szerző sárga színű tintával kört rajzolt: az ezredvég jelképrendszerének ismeretében bizonyosan a Napot ábrázolta. Egy Nap, a sorok fölött, éppen a papírszélnél, tehát éppen delelő állásban, a horizont fölé legmagasabban kiemelkedőn. A levéltárosok által egyre inkább megkedvelt és olvasgatott kéziratnak ezért ajándékozta valaki a Dél címet, s ezért kezdtek így hivatkozni reá, ha szó esett róla. Márpedig beszéltek róla és gyakran értelmezték a számítógéppel nyomtatott, ismeretlen szerzőjű szöveget. Az apokrif anyagban, amely mindenképpen az édenről és az ő uráról szól, egy történet szabja meg az olvasás irányát: a férfi históriája. Ezzel a hőssel -aki egyes szám első személyben jegyzetel - azonos-e a szerző, vagy sem, nem tudni. A középkorú városlakónak megvoltak a maga különös démonai - ezekről