TharnType Story 5. [antikvár]

ÖTVENNYOLCADIK FEJEZET Bün és bűnhődés Tharn nem volt felkészülve a váratlan fordulatra. Először azt ^ hitte, a bátyja csak rossz tréfát űzött vele, amikor elé tárta ^ (* ¦ ^ az elképesztő történetet Lhong ármánykodásáról. Csak ült K f magába roskadva a fotelben, a szülői ház nappalijában, és í ' ' szédülten hallgatta a gyomorforgató históriát, ami éveken át zajlott a háta mögött. Képtelen volt felfogni, hogy a legjobb barátja puszta önzésből ilyen aljasságra vetemedett, csak azért, hogy magához láncolja őt. Hány ember életét akarod még tönkretenni, Lhong? Ahogy az émelyítő kuszaság lassan kitisztult Tharn fejében, és a törött képcserepek a helyükre kerültek, magyarázatot nyert az a rejtélyes mondat is, amit Type búcsúzóul mondott neki a szakításuk estéjén: „Neked is jobb lesz, ha szakítunk, Tharn!" Tharn azon az estén nem fogta fel, mit akart ezzel mondani a szerelme, csak a bénító fájdalmat érezte, mintha szí- | j i ven döfték volna. Miért lenne neki jó, ha szakítanak? Hiszen J ,1 annyira szereti ezt a dél-thai íiút! Elsőre rögtön mentegetőzni kezdett, hogy nem ő volt az oka, de ahogy megtudta az igazságot, minden kételye elmúlt. Rájött, hogy Type a szakítással őt akarta megvédeni az alattomos cselszövéstől, ami egyre mélyebbre húzta őket a csapdába. í