"Tettem valamit a Hazámért" [antikvár]

GYERMEKKOROM ÉS IFJÚSÁGOM 1930. június 12-én születtem Mosonmagyaróváron. Szegény családból származom. Édesapám középtermetű ember volt, feketehajú, és fekete bajusz díszlett az orra alatt. Erős ember volt. Apám sosem ivott és minden alkalmi munkát elvállalt. A pénzt mindig az asztalra tette otthon. Az akkori társadalom számkivetettje voh, mert 12 éves korában minden politikai meggyőződés nélkül a magyarországi kommün alatt, május elsején a felvonuló munkások előtt vitte a vörös zászlót. Az elemi iskolában kapta ezt a feladatot. Ezért feketelistán volt és nem kapott munkát. Sok esetben előfordult, amikor a csendőrlaktanyában mulatságot rendeztek, hogy bevitték a laktanyába néhány társával együtt, és úgy megverték őket, hogy orvosi kezelésre volt szükségük. Mint gyerek, nem egyszer láttam, amikor apámat visszahozták és ledobták a konyha padlójára, azzal a megjegyzéssel, hogy: "Ez a részeg disznó már megint legurult a lépcsőn!" Anyám szó nélkül ment egy törölközőért, hogy benedvesítse. Én zokogva borultam apámra és csókoltam a vértől összekent arcát. Apám ilyenkor, ha még magánál volt mindig azt mondta: "Fiam te férfi vagy és egy férfi nem sír." Anyámmal besegítettem apámat a szobába és a díványra fektettük, majd anyám kiküldött a szobából. Annyi évi megaláztatás végül is kommunistává tette apámat. Még emlékszem, hogy az öreg kommunisták állandóan azt hangoztatták:"Egy Isten egy király. Az egész világ a hazánk. Minden ember a testvérünk. Szabad szólás, szabad sajtó és szabad vallás. Ingyen orvos, ingyen korház, és ingyen tanulás. A munkásnak joga van a munkához és kötelessége dolgozni. A munkás ne legyen kizsákmányolva. A törvény egyformán ítélkezzen mindenki fölött. Mindenki a tudása vagy az elvégzett munkája után legyen fizetve." Ez a szép utópisztikus elmélet apámat végül is magával ragadta. Apám olyan mondása is