Testamentum... [antikvár]

Előszó1 Hogy legyőzzük a vigasztalanságot, merjük kinyitni a szemünket, és harcoljunk ellene. A világ vigasztalan. Vajon mi, akik jóllakhatunk, akiknek van munkánk, és van fedél a fejünk felett, képesek vagyunk-e megtenni azt, amit mások kegyetlen nyomorúsága tőlünk követel? A világ vigasztalan. Ma alighanem vigasztalanabb, mint valaha. Világméretű a nyomor, mivel az államfők vakon haladnak tovább a környezetszennyezés vakvágányán - elvégre azt használják ki vagyonuk gyarapítására az iparmágnások pedig ezzel jóvátehetetlenül tönkreteszik Földünket. Ezt bizonyítják az egyes kontinenseket sorra pusztító árvizek. És ez csak a kezdet. Talán még nem késő fellépni ellenük] Lépjünk fel annak érdekében, hogy legyőzhessük a szegény és a gazdag országokban élők átlagkeresetének mind riasztóbb különbsége miatt egyre terjedő vigasztalanságot - amely óhatatlanul a diplomások elvándorlásához vezet. 1 A La Croix cikke, 2003. december 27. 5