Te édes! [antikvár]

ELŐHANG LAUREN A repülőterek nagy emberelosztó gyárak, ahol az emberek megfigyelése végtelen lehetőségeket tartogat egy író számára. Itt minden másodperc újabb pillanatképet ad az emberi természetről; kimeríthetetlen forrás a képzelet számára. Mellettem, a biztonsági ellenőrzéshez vezető sorban egy tibeti szerzetes áll teljes mozdulatlanságban, türelmét úgy viseli, mint egy álarcot. Egy anya csendesen dajkálja a csecsemőjét, és látok egy szigorú, dölyfös ábrázatú tengerészgyalogost is elegáns, sötétkék egyenruhában. Kíváncsi lennék, mi az úti céljuk, és merre tart az életük. Kíváncsi lennék, hogy sorban állás közben észreveszek-e bennük valamit, amitől különlegesek, és amit érdemes megírni. Figyelem őket, és máris az ábrázolásmódon gondolkodom, a képen, amit festeni akarok róluk. Színes szavak táncolnak előttem. A kezem önkéntelenül is meg-megrándul, már vetné is papírra elősorjázó ödeteimet. - Segíthetek?