Tam-Adél I. [antikvár]

A felnőttkor küszöbén 1 Az alma mater öreg falai között, a folyosó betonján még néhány percig visszhangzott az öt lány és a huszonkilenc fiú lépteinek zaja, majd halk zsibongást, apró nevetgélést követően tompán puffanva becsapódott az ajtó az utolsónak kilépő Tamás mögött. A kissé korai kánikula forró levegője remegve burkolta be a kis város csendes utcáját. így tíz óra körül, miután a tanítás már régen befejeződött, a poros hársfák alatt nem volt valami nagy tolongás. Tamás bandukolás közben ismét elővette az A/3-as nagyságú, frissen zizegő, Kossuth-címeres papírt, melyet sok éve szorongva várt. Vajon hogy valósulnak meg a hozzá fűzött remények? Elgondolkodva olvasta végig, immár harmadszor, és most már a részletekre kiterjedően a sorokat: „Petrik Tamás, miután középiskolai tanulmányait, az I-VIII. osztályt az állami Balassi Bálint Gimnáziumban az 1940/41 - 1947/48. tanévben elvégezte s jeles magaviseletet tanúsított, az alulírott bizottság előtt érettségi vizsgálatot tett a szabályszerű követelményeknek megfelelt, ezért őt a § bekezdése alapján az egyetemi és főiskolai tanulmányokra érettnek nyilvánítjuk." Tamás gondolatsora itt megakadt. Egyetemi tanulmányokra? Hová? Miből fizetné anyám a tandíjat, lakást, kosztot, tanszert? Sajnos egy köteg százast nem mellékeltek a bizonyítvány mellé, anélkül pedig A dohogás nem volt alaptalan. Csak hát az élet nagyon bonyolult. Egyáltalán, hogy lesz valaki húsz éves? Hogy érkezik el egy útszakasz végére, s egyben egy másik kezdetére? Petrik Márton 1940-ben beíratta fiát a gimnáziumba. Hazafelé menet csak ennyit mondott: - Azt akarom, Tamás, hogy úriember legyen belőled. Ha leérett-