Találkozzunk az öböl partján [antikvár]

// ELOSZO - Jaj, Titch, miért nem hívtál mentőt? - Hívtam őket, de mindig olyan lassan érnek le az öbölbe, és gondoltam, te úgyis tudni fogod, hogy mit kell csinálni. Sajnálom, Rose! Úúú Virsli, Rosa Smith eleven törpetacskója fel alá rohangált a Sarki Boltban, és olyan nyüszítő hangokat hallatott, mint amilyeneket a fiatal, vajúdó lány adott ki. - Virsli, befejeznéd? - ripakodott rá idegesen Rosa. Megfogta barátnője kezét, és valamivel szelídebben így szólt: - Gyere, felmegyünk az emeletre. - Nem! Nem, nem tudok mozogni. - Titch kétrét görnyedt, és a pultba kapaszkodott. - Jaj, ne! Azt hiszem, nyomnom kell! - Baszki! Oké, oké, csak semmi pánik! - Rosa sietve elfordította a Sarki Bolt Zárva tábláját, lerángatta a polcról a legnagyobb, legkényelmesebb kutyaágyat, és óvatosan a földre fektette barátnőjét. Aztán berohant a konyhába, és kikapott egy rakás tiszta konyharuhát a fiókból. Miközben Titch alsó ruházatát igyekezett lehámozni anélkül, hogy fájdalmat okozna neki, Rosa a tőle telhető legnyugodtabb hangon így szólt: