Bővebb ismertető
Jötentóí elfeledett otvzág katonája, 1 ¦'; '!, ',
Hóö vagyok - de nwndjátok, niUyea regénybóí?
I ani a dOLil, Bzöa. Pjatn3ácal
ELSŐ RÉSZ
VASSZAKÁLL
Ahogy felfelé kezdett kúszni a domboldalon, az öreg gőzmozdony csökkentette a sebességét. És milyen jól tette - csodás szépségű táj tárult ki az ablakból, és a fülkében ülő mindkét utas, épp végezvén teájával, hosszan gyönyörködött benne.
A magas domb tetején nemesi udvarház fehérlett, valami tékozló bolond építhette, az egyszer biztos.
Szép és különös épület volt: tündérlakra hasonlított, vagy tán szerzeteslovagok kastélyára. Fehér csúcsos tetők, csúcsíves ablakok, légies márványfilagóriák, melyek a park csodásan nyírt bokrai közül emelkedtek ki - mindez irreálisnak tetszett a tágas orosz térben, a szürke kunyhók, csálé kerítések és a kertekben meredező madárijesztők között, melyek még a római időkben ke-
^ A 5'nizza nevű duóról (illetve legismertebb daláról) van szó, amely 2000-ben alakult Harkovban, és 2007-ig működött. (A jegyzeteket a fordító írta.)
I
, I
í
í
Viktor Olegovics Pelevin (Moszkva, 1962. november 22. – ) orosz író.
1989-ben végzett a Moszkvai Energetikai Főiskolán, majd a Gorkij Irodalmi főiskolára járt. 1987 óta ír, 1989-ben jelent meg először nyomtatásban. A következő három évben számos novelláját közölték folyóiratok és antológiák. 1992-ben jelent meg első novelláskötete, majd 1993-ban első kisregénye Omon Ré címmel, mely a szovjet űrkutatást ábrázolja groteszk módon. A kötetet egyből lefordították angol és német nyelvre (magyarul 2001-ben jelent meg). Nem csak hazájában, de világszerte hamar népszerű lett, 2000-ben a New Yorker Európa hat legjelentősebb fiatal írójaként emlegette. Viktor és Venyegyikt Jerofejev mellett a mai orosz irodalom „fenegyerekeként” emlegetik.
Stílusa minden előítélettől mentes, szatirikus, groteszk; gyakran keveri a nyelvi rétegeket, bátran használ szlenget, káromkodásokat; jellemző rá az intertextuális áthallás; a modern rockzenétől a klasszikus kínai szerzőkig sokféle kultúrkört mozgósít. Művein többen felfedezni vélték a fantasztikum számos irányzatának hatását, korai írásaira a tudományos fantasztikum kedvelői figyeltek fel, mondták posztmodernnek, mágikus realistának, Gogol groteszk világához hasonlították, fantasyvel rokon vonásokat találtak bennük. Mindezek mellett a posztszovjet világ egyik leghatásosabb ábrázolójának tartják.