Szűzmáriás királyfi [antikvár]

Részlet a könyvből: "Örökízű nyugalommal egy szekeret vont két ékes ökör. Mint valami dús meseország hattyúpárja, úgy úszott bólogatva által az anyaváros főterén, keresztül a kálvinista templom faránál és egyenesben előre a katólikus Isten hajléka felé. Félvágású, lajtorjás szekér volt. A dereka teli ropogós szénával, a szénán piros cserge hosszan, azon egy asszony s jobbján legénykefia. Maga a gazda csából ment, éppen a fejénél a gyönyörű ökörnek. Nagyszál ember volt, szikár, gyér bajusszal, a jobb lába kissé lőcsláb. Sziklavállán átvetette hosszú kenderostorát s ahogy a nyelét marokra fogta, kezének nagyujja mereven előre döfött a napon száradott ökölből. Gondos ruhája és lengyolcs fehér inge különös ünnepet tudatott. Tartása is templomi volt és szinte komor az arca, amint haladott lassan patyolat ökreivel és maga után húzta, mint a megbűvölt kígyót, ostorát a porban."