Szultán papa háza / Gyalogos riportok / Szélvízvölgye [antikvár]

Kivezetett, korábbi könyvtári példány. Felső lapszélek, lapok felső sarka enyhén hullámos.
E könyv szerzője, e riportok írója gyalogos szegényemberként ballagta végig a történe­lem éles kanyarjait. Egyre több autót látott elsuhanni maga mellett. Ő nem bánta a suhanókat. Ment a maga útján, a két rossz, bütykös lábán ebek harmincadjára ke­rült gyárakba, halálra ítélt bányákba, jajongó falukba, ment Tiszántúlra és Dunán­túlra, trianoni határokon túlra, emberek közé. A kesernyés mosolyú vándort régi is­merősnek, jó barátnak fogadták el mindenütt. Az első szembenézésre megnyíltak előtte a sorsok, a szájak, a szívek. Így született ez a minden ízében igaz, minden szavában hiteles és izgalmas híradás a magyar valóságról, amelyben nyakig benne éltünk, és élünk, s amelyről mégis olyan fájdalmasan keveset tudunk. Benke László könyve az első teljesnek mondható körképet tárja elénk az éleskanyar éveinek a maga kínjára maradt, tétován talpaló magyarságáról. Varga Domokos Benke László kötete tudatosítja bennünk, hogyan vonul(t) át a történelem - most is, mint mindig - a kisemmizettek, az alulra szorítottak feje felett. A szerző elsősorban arra volt kíváncsi, miként élte meg a rendszerváltás folyamatát a nép - városon és falun, határon innen és túl. A lehangoló kép hátterében rejlő oko­kat is feltárja: a leépülés már a Kádár-korszak utolsó évtizedeiben elkezdődött. "Cse­pelen ugyanúgy, ahogyan az angyalok földjén. Ki felelős mindezért? Azok akarnak itt kapitalizmust csinálni, akik elrontották a szocializmust is?" Miért nem váltak be a "rendszerváltáshoz" fűzött reményeink? - Erre a mindnyájunkat gyötrő kérdésre is választ kapunk a kötet írásaiból. G. Komoróczy Emőke Kerestem: merre van a kiút? Amerre nem gyűlölködnek, amerre nincs akkora kü-lönbség gazdagok és szegények között, amerre hisznek, szeretnek, jókedvűen énekel­nek. Amerre a népek el tudják számoltatni tevékenységükről államuk vezetőit. Ebben a második, bővített kiadásban felidézem néhány költő és író barátom fe­lejthetetlen alakját és szellemét, nem felejtem el a Móricz Zsigmond Kör tagjait, különösen azt az ötven írót, akik rám bízták műveik kiadását. Gazdagabb értelmet adtak életemnek. Hazafelé tartok. Viszem a 30 évet megélt Hét Krajcár Kiadó sok-sok örömét és gondját. Mégis érdemes élni. Ajánlom az Olvasó figyelmébe Szultán papa háza és Szélvízvölgye elbeszélésemet és a magyar valóságról szóló riportjaimat.