Szökésben [antikvár]

Intro Zenész vagyok, az életből merített akusztikai képződmény játszva renddé áll össze bennem. Mégsem vonz a muzsikusélet, túl zajos, ambiciózus, könyöklő. Komponálok, hangszerelek, demózok, vonósnégyest szerkesztek, gitározom, koncertezek, kocsmazenélek, mindez mégis inkább kérdőjeleket szül bennem. Ez az írás talán választ talál a miértekre. Minden bizonnyal akadnak az életemben megalázó vagy szégyenletes epizódok, melyek nem hatnának előnyösen az írott és íratlan szabályok konvenciói között. Ezek azonban valóban csupán epizódok, nem pedig sorsdöntő események és történelemformáló tényezők, mint Dávid esete Bethsabéval vagy a Néró császárrá válásával párhuzamos művészi frusztrációk, Kierkegaard „döntéskényszere", azaz eljegyzésének fölbontása, s Hitler írói ujjgyakorlatai a landsbergi börtönben. Az én életem inkább piti helyzetek sorozata, melyekből minduntalan szökni próbáltam ahelyett, hogy szembenéztem volna velük. Az élettel kapcsolatos kutatásaim a szabadság megélése felé mozdítottak el. Dermesztő volt a felismerés, hogy ennek a magány a feltétele. Az írás is hangsúlyozza a „jó" és a „rossz" közötti választás belső szükségességét. Sajnos kevés ilyen pillanatot tudok felmutatni, és ha akadnak is, a visszatáncolás, a „szökéseffektus" refrénszerűen megjelenik utánuk. Ennek a felismerése és a változtatni akarás vágya késztetett arra, hogy térképet rajzoljak magamról és szűkebb-tágabb környezetemről. Ez vezetett el olyan kérdések körüljárásához, hogy miért rekesztik ki egymást az emberek és embercsoportok etnikai, vallási, kulturális vagy társadalmi rétegződés és szexuális mércék alapján, s mi mindennek a mélyebb oka.