Szökés a görög szigetre [antikvár]

Előhang Földközi-tenger, a francia Riviéra partjainál, 2018 júliusának vége felé Háttal előre, egyre gyorsabban zuhant a levegőben, zöld ruhája hangosan csapkodta a bőrét, mint egy felriasztott madár szárnya. Fölfelé zuhogó haja, mint a szomorúfűz vékony ágai, keretbe foglalta, amit utoljára látott az éjszakában. Gyorsan történt, nem érzett félelmet, és furcsa nyugalom áradt szét benne, mert bármelyik percben vége lehetett. Megtörte az elmúlt néhány hónap, és hát lehet, hogy ez nem is akkora csapás, mint amekkorának érzi. Elfutotta a szemét a könny, és a teste felkészült. Talán így irgalmas. Sőt kíméletes. Ez nem élet volt. Nem élhetett így tovább. Ennek most vége lesz, igen. ¦ De megszabadul.