Szibériai csapda [antikvár]

00. fejezet 1950. április 02., piliscsabai laktanya, 01.45 A férfi remegő kézzel kibiztosította a fegyvert, majd szájába illesztette a csövét. Lehunyta a szemét, tíztől egyesével visszaszámolt magában, és tudta, a nullánál meg kell húznia a ravaszt. A tíz másodperc szinte végtelennek tűnt, és közben lepergett előtte a múlt. Emlékek villantak fel. Együtt rúgják a bőrt a Ludovikán, és PálfFy mindenképp középcsatár akar lenni, pedig messze nem olyan jó focista. Meg az öreg Szinay vezérőrnagy, aki az előléptetését javasolta. Az ungvári harcok, ahol vállsebet kapott, az ausztriai fogság, és a Pálíiytól kapott lehetőség negyvenhétben Ekkor ért a nullához a számolásban, de mégsem volt bátorsága meghúzni a ravaszt. Szorította a markolatot, de képtelen volt megtenni. Pedig ez lenne a könnyebbik út. Ráadásul azzal is tisztában volt, mi vár rá. Az ősszel elí-