Szerettem egy leányt [antikvár]

Borítói kissé kopottasak, elszíneződtek.
Nehezen szántam rá magam, hogy nyilvánsoságra hozzam ezt a bizalmas, belső titkokat eláruló, egészen személyes jellegű levelezést. Az eredeti leveleket francia nyelven írták a most már függetlenné vált önálló államban, Kamerunban (Nyugat-Afrika). Az egiyk ottani középiskolában tanítottam 1957 és 1963 között és fiatalok gyakran fordultak hozzám tanácsért. Bizonyára meglepi az olvasót az a mindkét részről megmutatkozó fenntartás nélküli nyíltség és biazlom, ami ezekből a levelekből árad. Hát lehetséges ez egymástól ilyen távol élő, egymástól annyira idegen népfajokhoz tartozók között? Úgy látszik igen, és már ez is jó reménységet kelthet bennünk a népek egymáshoz való közeledésére. Akit megdöbbent a levelek hangjának leplezetlen őszintesége, gondoljon arra, hogy a levélírók közül egiyk sem sejtette akkor, hogy azokat valaha is nyilvánosságra hozzák. De később maga Francois és Cecile kérték, mert úgy gondolták, ami rajtuk segített, az talán másokon is segít.