Szerenád [antikvár]

Gerince enyhén deformálódott.
John Howard Sharp operaénekes. Igaz, hogy elment a hangja, és a bárból is kidobták, ahol eddig dolgozott, de igazi operaénekes: Olaszországban tanult, a világ nagy operaszínpadain lépett föl. Most pedig egy ócska mexikói kávéházban ül, amikor belép egy gyönyörű indián lány. Az indián lányok ritkán szépek, de ez a lány tiszta azték és gyönyörű. Sharpnak amerikai voltán kívül semmije sincs, pénze egy fillér sem, de sikerül felhívnia magára Juana figyelmét. Ám amikor énekelni próbál neki, a lány kirúgja. Legközelebb akkor találkoznak, amikor Juana levélben keresi meg: nyitna egy bordélyt Acapulcóban, és könyvelőnek kellene a férfi. De az odaúton egy váratlan vihar elől kénytelenek egy templomba menekülni. A vihar, a magaslati levegő, a szerelem - ki tudja, mitől, Sharp hangja visszatér. Eleinte el sem akarja hinni, de aztán sietve Kaliforniába utaznak, és a férfiból néhány hónap leforgása alatt filmsztár lesz. Sajnos szerződés köti a filmvállalatához, így amikor meghívja a Metropolitan operaház New Yorkból, nem mehet el. Juana rábeszéli a szerződésszegésre. És innen indul útjára kettőjük végzete, ahogy azt egy Cain-műben várni is lehet. Három leghíresebb könyve (A postás mindig kétszer csenget, Dupla vagy semmi, Mildred Pierce) után, 1956-ban ezt a regényt is megfilmesítették: Anthony Mann rendezte, Sharpot a híres film- és operasztár, Mario Lanza, Juanát pedig maga Joan Fontaine játszotta.