Szerelemből gyilkolt [antikvár]

Részlet: I Szombat este volt, másnap tartották a falu védőszentjének ünnepét, a Baziliusz-napi búcsút. Már megkezdődött a vigasság: sűrűn pukkantak a tűzijáték rakétái, á gyerekek kiabáltak, a távolban dob pergett, a rézsás alkonyati fényben fürdő köves kis utca lejtőjén azonban még csönd honolt, csak don Simoné Decherchi dörmögése hallatszott. - Hát az a fiú jól eltűnt - jegyezte meg. A háza előtt üldögélt, s egy másik öregemberrel beszélgetett, a nászurával, a fia apósával. - Látta valaki azóta? Hová mehetett? Senki se tud róla - folytatta a nemesember, merthogy az volt. - Az emberek azt hiszik, hogy az apja eltette láb alól Hát igen, kiveszett a népekből a becsület, az istenfélelem, bármi megtörténhet Az én időmben meg se fordult az ember fejében, hogy valaki megölheti a saját fiát. - Hát igen, nem ismerik az istenfélelmet - helyeselt Cosimu apó, aki ugyanolyan orrhangon beszélt, mint don Simoné, a nászúra de ez nem jelent semmit. Még a Bibliában is vannak rá példák, hogy ártatlanul megvádoltak valakit. Annyi bizonyos: a