Szenvedélyek földje [antikvár]

Olyan mesét mondok nektek el, Melytől szivetek rémülettel tel el (Népballada.) Tíz év előtt írtam egy rövid, szenvedélyes regényt, amelynek a témája a kakaó volt, s amelyre most újból visszatérek. Akkor tizenkilenc esztendős voltam s alig hogy megkezdődött regényírói pályajutásom. Az elmúlt tíz év alatt hét regényt, két életrajzot, sok költeményt, a cikkek százait írtam és tucatjával tartottam előadásokat. Küzdöttem a mindennapi életért, utaztam, beszédeket tartottam; könyveimet lefoglalták és elégették, megismerkedtem a börtönnel, idegen földön kellett élnem száműzetésben. Honfitársaim életét éltem, honfitársaimmal. Végtelen örömmel jöttem reá, hogy ezen évtized alatt nemcsak munkáim teremtettek velük állandó és mélyreható kapcsolatot, hanem akkori egész életem is, amely csupa reménység volt, — több, mint reménység: bizofiyos-ság —hogy a holnap szebb és jobb lesz, mint a ma. Ennek a holnapnak szolgálatában, — amely már hajnalodik Kelet-Európa harctereinek éjszakájában, — éltem és írtam. Montevideo, 1942.