Szélvésztől hányt lelkek/A kereszt alatt [antikvár]

PROLOGUS „ Uram, íme, okit szeretsz, beteg. Jézus mikor ezt hallotta, mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőittessék általa az Istennek Fia." (Jn 11:3-4) Köszönöm, hogy elolvasod ezt a könyvet, amely a valódi szélvésztől hányt lelkekről szól (szenvedélybetegekről) -akik meghallották a Kereszt hívását és azokról, akik nem. Szeretnélek kérni ugyanis, hogy te is segíts abban, hogy Isten országa terjedjen ebben a felbolydult genderőrült világban. Jakab apostol ezt írja levelében (5,8): „Legyetek ti is béketűrök, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van." Ez a kérés nem udvariassági formula, hanem meg vagyok győződve arról, hogy az utolsó időket éljük. így szól hozzánk az Ige a Lukács evangéliumában (3,9): „A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik." Őszintén magamról: Ötvenkét hónapot töltöttem el a hajléktalanok közösségében alkoholista életmódom következményeként, de Isten vezérlő ereje kivezetett. Az itt látott és megélt történéseket próbáltam leírni, amikkel ez idő alatt szembesijitem. Vannak köztük hajléktalanok, és „csak" szenvedélybetegek. Azt istudom, hogy nem lehet teljes a kép, de talán segít ebben a világban felmutatni Jézus Krisztust, a Szabadítót. Beraktam a történetek mögé egy versemet, hátha így olvasottabbá válik az írás. Visszatérve: Úgy Látom, ha a külső hajléktalanság belső hajléktalansággal párosul, akkor szigetelődík el az ember, így van ez minden téren - és már csak a Gondviselő kegyelme segíthet rajta. Kevés olyan emberrel találkoztam a hajléktalanságban, akik nyomorúságos helyzetükben rádöbbentek volna arra, mi is az Isten szándéka az ő szegény csődbe jutott életükkel. Olyanok a szívnek az élet eseményei, mint egy olvasztókemence. Minden tisztátalanságot kiolvaszt.