Szellemtűz [antikvár]

Fort St. George Madrász, India, 1754 A két gyerek felmászott a falon, és lehuppant a kertbe. A levegőt betöltötte a jázmin és a nemrég meggyújtott lámpásokban égő kókuszolaj nyári illata. Megnyúlt árnyak rejtették el őket szem elől, mialatt a nagy ház felé lopództak. Testvérek voltak. Az idősebbiknek, a kislánynak hosszú, szőke haja volt, mely kibontva omlott le a derekáig, noha már volt olyan idős, hogy hamarosan több szemérmet várnak majd el tőle. Bőre aranybarnára sült az indiai napon. Nőiesen formás volt, de dundi arca, amelyről csak úgy sugárzott a pajkosság, még kislányos volt. - Miért jöttünk ide, Connie? - kérdezte a kisfiú. Magasabb volt a lánynál, és ez büszkeséggel is töltötte el, bár egy évvel fiatalabb volt. Jókötésű gyerek volt, már mutatkoztak jelei, milyen férfivá serdül majd, kazalnyi borzas, vörös hajával és értelmes, barna szemével. Bőre sötétebb volt, mint a lányé, bronzbarna színe miatt ugyanolyan könnyen lehetett indiainak, mint európainak nézni. Constance leguggolt egy terrakottaurna mögé. - Mr. Meridew-nál összejövetel van ma este. Csak férfiaknak. - De az a legunalmasabb összejövetel lesz a világon -ellenkezett Theo -, ahol egész éjjel a gyapot áráról beszélgetnek a vénemberek. -Nem üzleti megbeszélésre jöttek, Theo. A fodrászomtól hallottam, aki a nővérétől hallotta, aki szakácsként dolgozik a háznál, hogy Mr. Meridew natya táncosnőket fogadott fel ma estére. Azt mondják, olyan botrányos lesz, hogy a férfiak egész héten jószerivel másról sem beszélnek. - Be akarsz törni, hogy megnézd, mit csinálnak? - Te nem?