Szárnyalj! [antikvár]

Bevezetés Kérdezd csak meg a jószágokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, majd a tudtodra adják! Jób 127 Szánalmas látvány tárult elém. Madárfiókák zuhantak a tengerpart fövenyére a hordalék közé. Szüleik szemmel láthatóan ösztönös késztetésüknek engedelmeskedtek, és kilökdösték utódjaikat a partvonalat szegélyező fészkekből. A fiókák már elég törődést és táplálékot kaptak - elérkezett a függetlenné válás ideje! Ahhoz, hogy a fiókák megismerjék az éretté válás örömeit, olyan helyzetbe kell kényszeríteni őket, ahol a túlélésért repülniük kell. Miközben ezt a meglehetősen gyakori, mégis félelmetes természeti jelenséget figyeltem, észrevettem, hogy több madár azonnal elhagyta biztonságos fészkét, és a nyílt óceán felé szállt. Mások félénken üldögéltek, miközben szüleik oda-vissza repkedtek, hogy így öntsenek bátorságot kicsinyeikbe első szárnypróbálgatásaikhoz. Néhány fiókának sikerült összeszednie magát. Ök meglengették szárnyukat, de a fészek alatti homokon landoltak, ahol veszélyes ragadozók leselkedtek rájuk. Az idősebb madarak felismerték a pusztulással fenyegető helyzetet. Kétségbeesetten köröztek le s föl a homokon rémülten lapuló kicsinyeik körül. Mintha azt mondták volna: „Figyeljetek ránk! így csináljátok! Próbáljátok meg, hajrá!" Eleinte érdeklődve figyeltem a kibontakozó eseményt. Idővel azonban egyre mélyebb aggodalom töltött el. Megértettem, hogy a