Szakbarbárok [antikvár]

Részlet: Pribékek és paparazzik aranyos, gyapjas bárányka Pribék lesz belőled! Meglátod, pribék lesz belőled! Hogy szakadt volna bele a fejed a méhembe, sziszegte a vén-aszszony, óh, hogy szültem volna helyetted inkább halott húscsomót, Istenemre mondom, bármivel sújt is ezután, m^ az is jobb lett volna, ha csak egy adag húscafat jön ki helyetted. De nem, nekem pont t^ed kellett megszülnöm, Jan Kerko-wicz, pont t^ed kellett megszülnöm! Pedig mondták is az asszonyok, amikor a bába abból a lila burokból kimetszett, hogy nézd csak, Wiczácska, burokban született, milyen szerencséd van, burokban született a gyermeked, egész élete során fogja kísérni a szerencse, hát örülj, Wiczácska, burokban született a gyereked. De én már akkor is láttam a bába arcán az ördögi vigyort, aztán, amikor tisztára mosdatott, és karjaimba adott, azt suttogta a fülembe, patkós embertől van a gyermek, Wiczácska, patkós embertől van a gyermek, patája volt a fekete embernek, akivel háltál, pribék lesz belőle, semmit nem tehetsz ellene, meglátod, pribék lesz belőle. De én nem, én nem hittem szavának, hogy is hihettem volna, hogy az én teremtő Istenem ily különbs^et tesz ember és ember között, akkor, amikor m^ semmit nem vétkezett, akkor,