Svejk, a derék katona a háború előtt és más furcsa történetek [antikvár]

Ha ​néha-néha lezuhantak, és ripityára törték a gépet, a roncsok közül mindig elsőnek a vitéz Švejk kászmálódott elő, és mialatt tiszt urát lábra segítette, leadta a jelentést: – Alássan jelentem, lepottyantunk, de azért élünk és egészségesek vagyunk. Igen kellemes útitárs volt. Egy nap Herzig hadnagy úrral szállt fel, és amikor már nyolcszázhuszonhat méter magasságban voltak, a motor csődöt mondott. – Jelentem alássan, kifogyott a benzin – szólalt meg a tiszt háta mögött Švejk a tőle megszokott kellemes és tisztelettudó hangon –, én, kérem alássan, elfelejtettem megtölteni a tartályt. – Kisvártatva hozzátette. – Jelentem alássan, a Dunába pottyanunk. Amikor néhány pillanat múlva fejük felmerült a Duna zavaros, zöld hullámaiból, Švejk a tiszt úr nyomában a part felé úszva megállapította: – Jelentem alássan, ma magassági rekordot csináltunk. Jaroslav Hašeket, a század eleji cseh írót, híres Švejk-regénye emelte a világirodalom nagyjai közé. Ez a kötet az író kisprózai munkáiból nyújt válogatást, s ennek megfelelően szatírákat, humoreszkeket, humoros tárcákat tartalmaz, valamint a főmű előzményének tekinthető írást, a Švejk, a derék katona a háború előtt című novellafüzért, amely a később született világirodalmi remekmű őse, előmunkálata.