Bővebb ismertető
Előszó
Sanatana GosvamI műve, a Brhad-bhágavatdmrta, a Krsna-Caitanya - röviden Caitanya (1486-1533) - ihlette vaisnava lelkiséget és odaadást tolmácsolja a szanszkrit költészet nyelvén - mesterfokon. Bizonyos tekintetben Dante Paradicsomával hozható párhuzamba, s még ennél is közelebbi rokonságban áll John Bunyan művével, A zarándok útjával: nem is egy, hanem egyszerre két, egy időben játszódó lelki Odüsszeiának lehetünk benne tanúi. Az egyik Naradáé, a vaisnava szentek és bölcsek legkiválóbbjáé, a másik Gopa-kumaráé, az Istent kereső, egyszerű ifjúé. Narada keresztül-kasul bejárja Bháratát, s még a mennyek világába is elmegy, hogy felkutassa azokat a bhaktákat -legyenek akár földi halandók, akár a lelki világ örök lakói -, akikhez Krsna - Isten - a legkegyesebb volt. Vándorútja során a Krsna iránti odaadás (bhakti) újabb és újabb megtestesítőivel találkozik, s a bhakti egyre mélyebb, egyre teljesebb formáját fedezi fel bennük. Ezek a bhakták azonban nagy tisztelettel és alázattal rendre másokhoz irányítják őt: olyanokhoz, akikről úgy vélik, hogy Krstia iránti odaadásuk magasabb szintű az övékénél, s hogy maga Krsria is kegyesebb hozzájuk. A kibontakozó párbeszédek - melyeket kommentárjaiban részletesen és a mélyükig hatolva is megmagyaráz a szerző - azt a célt szolgálják, hogy az odaadó olvasó vagy hallgató okulhasson és inspirációt meríthessen belőlük, bennük megfelelő irányadásra találjon. Emellett, miközben végigkísérjük Gopa-kumárát zarándokútján, s egyik világból a másikba követjük, amint Isten mind magasabb és magasabb rendű, igazi lényét mindinkább feltáró alakja után kutat, nekünk magunknak is egyre mélyebb spirituális felfedezésekre nyílik alkalmunk.
Nárada kutatása azzal a paradox felismeréssel ér véget, hogy Krsna legszeretettebb bhaktái - akik a legtökéletesebb, leglángolóbb rajongással szeretik Őt - a goplk: egyszerű (igaz, az isteni síkhoz tartozó) tehénpásztorlányok, akik a kínok kínját élik át, amikor szeretett Krstiájuk nincs velük. Gopa-kumára útja annak felfedezéséhez vezet.