Sötét ló [antikvár]

Köszöntöm az olvasót a másik világomban. Amikor nem az íróasztalomnál ülök, akkor a versenyszerű lovaglást űzöm. Igazság szerint sokkal régebb óta vagyok lovas, mint író. Az évek során a lovak között találtam meg a boldogságomat, a mentsváramat. Ők jelentetté a gyógyulást, az üdvözülést és a megnyugvást. Majdnem minden lovas számban kipróbáltam magam az akadálylovaglástól a díjugratásig. Amikor tizenhárom éves voltam, és a barátnőim gyerekfelügyelettel keresték meg a zsebpénzüket, apám csikókat hozott haza, hogy nyereg alá törjem őket. Pár évvel ezelőtt rákaptam a díjlovaglásra, ez lett a munka utáni hobbim. A díjlovaglás az állat uralásáról és a precizitásról szól, illetve arról, hogy milyen tökéletes összhang uralkodik a ló és lovasa között. A végeredmény valamiféle lovas balett: elegáns, légies, könnyed, noha épp olyan fizikai és mentális edzettséget követel az embertől, mint a jóga.