Sötét helyek [antikvár]

Részlet: "Libby Day MOST Bennem van valami gonosz, olyan valóságos, mintha valamelyik szervem volna. Ha felvágnák a hasamat, lehet, hogy kicsusszanna belőlem, húsos tapintású, és sötét, ha a földre pottyan, az ember akár rá is taposhat. Ez a Dayek vérében van. Valami nincs rendjén velünk. Sosem voltam jó kislány, és a gyilkosságok után csak romlott a helyzet. A morcos és puhány árva kis Libbyt távoli rokonok adogatták kézről kézre — másod-unokatestvérek, nagynénik és barátok barátai —, lakókocsikban és rozoga farmházakban laktam szerte Kansasben. Iskolába a halott nővéreim levetett holmijaiban jártam. Foltos hónaljú ingekben, buggyos fenekű, komikusan bő nadrágokban, amiket egy foszladozó, a legbelső lyukig húzott övvel kötöttem magamra. Az osztályfényképeken mindig kócos volt a hajam — a csatok úgy álltak ki belőle, mintha szélfútta vacakok akadtak volna bele -, és mindig táskás volt a szemem, mint egy részeges házinéninek. Esetleg durcásan elhúztam a szám mosoly helyett. Esetleg. Nem voltam szeretetre méltó gyerek, és kimondottan ellenszenves felnőtt lett belőlem. Ha lerajzolnánk a lelkemet, egy ákombákomot képzeljenek el, hegyes fogakkal. NYOMORULT, CSONTIG HATÓAN nyirkos március volt, és én az ágyamon feküdtem, és azon gondolkodtam, hogyan fogom megölni magamat, ez az egyik hobbim. Egy kis kellemes délutáni" 9