Simon Zsuzsa [antikvár]

Részlet a műből: "Orlay Sándor délután táviratot kapott a kerületből: a pótválasztáson megbukott. Napok óta tudhatta, hogy így lesz, rossz sejtelme vissza is tartotta attól, hogy személyesen lemenjen a kerületbe, de azért az utolsó pillanatig bízott a könnyelmű emberek gondviselésében, a véletlenben. Az éjszaka megint különös álma volt. azt álmodta, hogy ágyában fekszik és látja a sárga fényt, melyet az ablaka alatti gázlámpa rajzol a sötét hálószoba menyezetére. Unottan,a tétlenségtől fáradt tagokkal fekszik, hideg, sötét szomorúsággal a szívében. Agyában pedig lassan és akadozva forognak a kelletlen gondolatok, mint egy rossz gép fogaskerekei. Valahol nagyon messze, a földalatti kamrában, keskeny arczu fiatal asszony pihen a koporsójában, unottan és szomorúan mint ő, a hosszu pihenéstől megtört tagokkal, sötét gondolatokkal gyötörve meghalt, szegény agyát. A felesége, aki öt esztendővel ezelőtt temetett el. A koporsója áttetsző, mint az üveg, az alakja - a nagy távolság miatt - csak akkorának látszik, mint egy gyermekarasz; de Orlay a kriptában derengő fehér fény mellett tisztán látja az asszony arczán a nyugtalan tépelődést. Egyikük sem szól, de mindegyikük érzi, hogy a másik megérti a gondolatát."