Sárga rózsa [antikvár]

Részlet a könyvből: Még akkoriban nem szelte keresztül a Hortobágyot a vasút; még nem is volt az Alföldön semmiféle vasút. - A Hortobágy vize sem volt lecsapolva: a két kerekű malom vígan kelepelt a kis folyamon, a nádasban jó dolga volt a vidrának. A legelső hajnalhasadásnál egy lovas legény poroszkál a sík Zárni pusztán, mely „tul" esik a Hortobágy vizén. (Debreczent véve a világ közepének.) Honnan jön? hová tart? azt nem lehet kitalálni; a pusztán nincs ösvény; kocsinyomot, patkónyomot menten benő a fű. A végtelen láthatárig nincs más, csak fű; egy élőfa, egy kútágas, egy kunyhó nem zavarja meg a fenséges zöld sivatag országát. A ló megy az ösztöne után. A lovasa alszik, bóbiskol a nyeregben, hajladozik hol erre, hol arra, de azért a lába ki nem esik a kengyelből.