Rövid az élet [antikvár]

1 ROSA NAPJA - Bolond világ - mondta újra a nő, mintha más szavait szajkózná vagy tolmácsolná. A falon keresztül hallottam. Elképzeltem, ahogy mozog a szája a hűtőszekrény jeges és áporodott párája vagy a kerámiarudacskákból fűzött ajtófüggöny felé fordulva, amely biztosan mereven csüng a délután és a hálószoba közt, árnyékba borítva a nemrég házhoz szállított bútorok rendetlen összevisszaságát. Szórakozottan hallgattam a nő szaggatott mondatait, de nem figyeltem arra, amit mond. Valahányszor a hangja, a léptei, a háziköntöse meg a karja - amelyet vastagnak képzeltem - átvonultak a konyhából a hálószobába, egy férfi ismételgette egy szótagos, rezignált, talán egy kicsit rosszalló mondókáját. A hőség, amelyet a nő át- meg átszelt, ilyenkor újra összetömörödött, kitöltötte a réseket, és súlyosan megült minden helyiségben, a lépcsőház zugaiban és az épület valamennyi sarkában. A nő fel-alá járkált a szomszéd lakás egyetlen szobájában, én meg a fürdőszobából hallgattam, 11