Rontó Pál élete és viszontagságai [antikvár]

A SZERZŐNEK MONDANI VALÓJA. Quo fata ferent. Ezek a deák szavak, melyek magyarul azt jelentik, hogy «merre a sors vinni fog», állanak gróf Gvadányi József, hajdan nagyhírű, most csaknem elfelejtett «Rontó Pál»-jának czimlapján. A czimlapon levő képen kamcsatkai kutyaszánban díszruhás, kócsagtollas magyar ül, s a kutyaparipákat bundájába jól beburkolózott kocsis hajtja. A művészt, ki e képecskét készíté, igen szeszélyes embernek kell tartanunk, hogy egy magyar mágnást huszárjával együtt még kamcsatkai száműzött létére is magyar díszruhában kutyákon vonat viszontagságos sorsának czélja felé. Bámulatosak ugyan a sorsnak utjai, s még bámulatosabbak azok az eszközök, melyekkel az ősi hitregék óta minden nemzet költője hőseit oda juttatta, hová a kérlelhetlen sors és a még kérlelhetlenebb költői képzelődés akarata szerint jutniok kellett; de annak még nem akadtunk példájára, hogy valaki kutyán sietett volna végzete felé.