Requiem egy országrészért [antikvár]

MOLNÁR JÓZSEF Emlékbeszéd Peérv Rezső ravatala fölött* Egy vallomással kell kezdenem: nem voltunk barátok. Kapcsolataink csak az utolsó években, két könyvének sajtó alá rendezése közben mélyültek el. Először a forradalom utáni időkben találkoztunk Bécsben a Magyar Híradó szerkesztőségében, s azóta is úgy maradt meg emlékezetemben, ahogy ott a bécsi szerkesztőségi szoba gyenge megvilágításában megpillantottam sudár alakját. A nyugati magyar irodalomról, az Üj Látóhatárról váltottunk néhány szót. Aztán évekig nem láttuk egymást. Inkább csak írásaival találkoztam a bécsi Magyar Híradó hasábjain. Az Üj Látóhatárban első írása elég későn, csak 1963-ban jelent meg. Tiszta, világos mondatait, gondosan lemért, nagj'^ felelősséggel megfogalmazott mondanivalóját mindig nagy érdeklődéssel olvastam. Meglepett, hogy a legelvontabb témáról szóló írásain is mindig átsütött egyéniségének varázsa. Nem lehetett közömbösen olvasni, s nem lehetett vele szemben sem közömbösnek maradni. így történt, hogy élete vége felé, mikor betegségétől kín-zottan egyre inkább magára maradt, esténként hosszú telefonbeszélgetéseket folytattunk Stuttgart és München között készülő könyveiről,'"'"'' egészségi állapotáról és közös mindennapi gondjainkról. Mikor én már komolyan aggódtam életéért, O azon törte a fejét, hogyan segíthetne nekem, hogy életben maradjon az Üj A Malomkövek között című posthumusz kötet meghiúsult stuttgarti bemutatójára tervezett emlékbeszéd, elhangzott Bre-genzben, 1978. A szövegben „a most megjelent könyv"-re való utalások mindig a „Malomkövek között"-re vonatkoznak. Requiem egy országrészért, Aurora kiskönyvek 7, München 1975. Malomkövek között, EPMSZ, Bern, 1977. I.