Renia naplója [antikvár]

Részlet: ELOSZO Az elmúlt négy évtizedben számos holokauszttúlélő visz-szaemlékezései jelentek meg nyomtatásban. Többen addig vártak az írással, míg abba az életkorba nem értek, amikor az ember általában hajlamosabb a múltja felé fordulni. Voltak, akik azért döntöttek a megírás mellett, mert úgy érezték, a világ ma egyre jobban odafigyel arra, amit el akarnak mondani a népirtásokról. Mások pedig a gyermekeik vagy épp az unokáik buzdítására ragadtak tollat. 1980 óta olyan sok emlékirat jelent meg, hogy könnyen elfeledkezhetünk róla, hogy a „megírni és feljegyezni" vágya már sokkal korábban kezdődött. A holokauszttúlélők már a háború legvégén elkezdték megírni visszaemlékezéseiket és tanúságtételeiket. A hatvanas évek elejéig, alig több mint tizenöt évvel a holokauszt után, több ezer túlélő visszaemlékezései jelentek meg nyomtatásban. 1961-ben, amikor EUe Wiesel keresett Amerikában kiadót Az éjszaka című művéhez, ami franciául már megjelent, sok helyről azzal utasították vissza, hogy már így is túlságosan sok visszaemlékezés található a könyvesboltok polcain. Az éjszaka francia kiadásának bevezetőjében François Mauriac, a Nobel-díjas író is kimondja, hogy Wiesel könyve egy, a számos holokausztmemoár közül: „ez a személyes feljegyzés számos hasonló müvet követ" (kieme-