Ray Sullivan második élete [antikvár]

Egy jó krimit még akkor is elolvasna az ember, ha tudná, hogy az utolsó fejezetet kitépték a könyvből." – idézi regénye első fejezetének mottójában Chandlert a szerző, Jean-Claude Héberlé. Előre mosva kezeit: aki csak azért olvas (krimit, családregényt, pszichiátriai esettanulmányt, filozófiát, stb), hogy megtudja, „ki a gyilkos”, az tegye le könyvet. A Ray Sullivan második élete „nyitott mű”, igenis hiányzik az „utolsó fejezet”. De hogyne volna megoldás?… Hogyne lenne megtudható, miképpen kelhet életre egy regényhős, kinek tulajdoníthatók a titokzatos, fenyegető telefonhívások, és egyáltalán, hogy kinek, minek szól a fenyegetésük? Hogy kiből lesz (majd, majd, a későbbi fejezetekben) áldozat, és kikből… (Micsoda is? Gyilkos? Hol itt a gyilkosság?) Nem, ne féljen a nyájas olvasó. A végén mindent megtud.