Randevú a Flore kávéházban [antikvár]

Prológus Vianne gyerekkora 1926 egyik napos délutánján ért véget. Bátyjaival és a szomszéd fiúkkal szokás szerint az erdő szélén játszottak, és versengtek a fára mászásban. Amikor leizzadva és kócosan hazaért, édesanyja komoly arccal félrevonta. - Hogy nézel ki, Vianne? Egy lánynak a te korodban már nem illik így összevissza rohangálnia. A testvéreid mondták, hogy mindenki láthatta a bugyidat, amikor lemásztál a fáról. Szégyelld magad! Egy kislány nem tesz ilyet. A jövőben a ház körül maradsz! Vianne a tetőtéri szobájába futott, és sírva dobta le magát az ágyára. Majdnem tizenöt éves volt, és az volt az érzése, véget ért az élete. Mert amióta a könyvtárban felfedezte Alés növényhatározóját, Vianne-nak egyetlen szenvedélye volt: a botanika. Ez a vastag könyv, amelyben a finom vonásokkal megrajzolt növényeket csodálatos színekkel festették ki, teljesen elvarázsolta. Virágok, bimbók, levelek, gyökerek, mindent teljes részletességgel ábrázoltak, a legkisebb hajszálgyökérig és ágacskáig. Kikölcsönözte a könyvet, és a Saint Florent környéki erdőkben és mezőkön tett végtelen portyázásai során megpróbálta azonosítani a megrajzolt növényeket. Minden portyázásról más-más növénnyel tért haza, amelyet óvatosan helyezett