Rabország fiai [antikvár]

Általános körülmények között nem írnék Rabország fiai című regényem elejére egy szót sem. Művem harmincöt évvel ezelőtt kezdett élni. Nem rajtam múlt, hogy otthon nem jelenhetett meg és itt kint idegenben is mint kéziratot csak kevesen olvashatták. Biztatást kaptam: - Sürgősen kiadni! - mondogatták. A puszta lelkesedés azonban, bármily őszinte is, szalmaláng. Így első nagyobb lélegzetű prózai alkotásom tetszhalálba, bőröndkoporsóba kényszerült. De nem sokáig aludt egyedül, mellékerült a többi regényem is, várva a feltámadásra. Most, a vasfüggöny lehullása után végre hazaérhet első regényem. Hiszen elsősorban ott a helye a többivel együtt. Most már nem áll útjába semmi, kendőzetlenül felfedheti Bedő Ákos, Kerekes Lajos és sorstársainak göröngyös életútját. Nem törekedtem arra, hogy csak kulcsregényt írjak. Ha itt-ott önmagunkra ismerünk, nem azt jelenti, hogy kifejezetten fölismerhető személyeket emeltem ki szereplőként. Amint leírtam nem színház, sokkal inkább élő valóság, mert történelmünk egyik válságos kora a háttér.