Rablólovagok [antikvár]

A badar históriákat a magvető csak úgy vaktában hinti szerteszét. E történet Mladá Boleslav környékén esett, ama forrongó időkben, midőn a király az országutak biztonságán buzgólkodott, ádáz harcokban a főurakkal, akik valósággal zsiványok módjára garázdálkodtak, s ami még rosszabb, szinte hahotázva ontották a vért. Ti valóban túl érzékenyek lettetek nemzetünk lelki nemességéről és fennköltségéről való elmélkedéseitekben, és amikor isztok, a szakácsné kárára leöntitek az asztalt, de azok a legények, akikről most beszélek, féktelenek, igazi pokolfajzat voltak. Szilaj csikókhoz hasonlíthatnám csak őket. Vajmi keveset törődtek olyasmikkel, amit ti fontosnak véltek. Fésű és szappan, még mit nem! Hisz még az isteni parancsolatoknak is fittyet hánytak. Mondják, hogy rengeteg ilyen vadember élt akkoriban, de ebben a történetben csak arról a családról lesz szó, amelynek a neve bizonnyal jogtalanul idézi Szent Vencelt.