Partvidékiek [antikvár]

Előhang A SZIGETEK KÜLÖN VILÁG. Minél kiscbb, annál igazabb ez a megállapítás. Vegyük csak Nagy-Britanniát. Szinte felfoghatatlan, hogy egy ilyen keskeny földnyúlvány ilyen sokszínű legyen. Krikett, tea tejszínes-lekváros kosárkával, Shakespeare, Sheffield, újságpapírba csomagolt ecetes hal és sült krumpli, Soho, két egyetem, a southendi tengerpart, a Green Park-i csíkos nyugágyak, Coronation Street, Oxford Street, lusta vasárnap délutánok. Mind együtt masírozik, mint spicces tüntetők, akik még nem ébredtek rá, hogy legfőbb okukat a panaszra egymásban kell keresniük. A szigetek úttőrők, frakciók, zúgolódók, beilleszkedni nem tudók, istenadta elszigetelődők. Ahogy mondtam: külön világ. Mint ez a sziget is. Egyik végétől a másikig biciklivel bejárható. Ha valaki vízen gyalogolna, egy délután alatt elérhetné a partot. Le Devin szigete a vendée-i part sekély vizében rákként megrekedt számtalan szigetecske egyike. A part felől Noirmoutier homályosítja el, délről L'île d'Yeu, ködös napokon észre sem lehet venni. A térképeken szinte nem is szerepel. Még a sziget státuszt sem igen érdemli ki, hisz - némi jóakarattal - nem sokkal több egy csomó 7 ^