Párizs elfeledett könyvesboltja [antikvár]

A szerző megjegyzése Az alábbi történet a képzelet szüleménye. Mindmáig senki sem talált rá bizonyítékot, hogy létezett volna Párizsban olyan könyvesbolt, amelynek titkos helyiségében embereket rejtegettek, de egy újságról tudunk, amelyet egy könyvesbolt alagsorában nyomtattak. Mindazonáltal igyekeztem a regény történelmi hátterét a lehető legpontosabban megrajzolni. A német csapatok 1940. június l4-én vonultak be Párizsba, és 1944. augusztus 15-éig megszállva tartották a várost. Franciaország két részre szakadt: Észak-Franciaország megszállt terület volt, amelyet a németek irányítottak, Dél-Franciaországot pedig egy új francia kormány vezette Vichyből, a nácik parancsainak engedelmeskedve. Ez alatt a négy hosszú év alatt a párizsiakat rengeteg megaláztatás érte, kegyetlen szabályoknak kellett engedelmeskedniük, és éheztek. A francia élelmiszereket Németországba exportálták, és a Franciaországot ellátó vállalatok is német kézben voltak. Az egyik legkorábbi és legnagyobb befolyással bíró földalatti ellenálló csoportot a Musée de I'Homme-ban alapították, amelynek igazgatója, Paul Rivet antropológus hevesen vitatta a nácik által képviselt nézetet az árja felsőbbrendűségről. Agnes Humbert művészettörténész is tagja volt a csoportnak, és memoárjából, amely Résistance címmel jelent meg, sokat megtudhatunk a szabadságért harcolók bátorságáról és kitartásáról. A témával kapcsolatban több könyvet is rendkívül érdekesnek találtam: Hélene Berr Journal című művét, amely a megszállást egy Párizsban tanuló zsidó egyetemi hallgató