Párduc a pincében [antikvár]

Részlet a könyvből: "Életemben sokszor hívtak árulónak. Először akkor, amikor tizenkét és egynegyed éves voltam. A nyári szünidőben történt, alig egy évvel az angolok kivonulása, Izrael Állam megalakulása és a háború kitörése előtt. Akkoriban Jeruzsálem egyik külvárosában laktam. Egy reggel vastag, fekete betűs falfirka jelent meg a házunk falán, a konyhaablak alatt: „A Profi alávaló áruló!" A feliratban használt jelző szöget ütött a fejembe. A dolog foglalkoztat még ma is, miközben itt ülök és írom ezt a történetet: létezhet-e olyan áruló, aki nem alávaló? Ha nem létezhet, akkor vajon Csita Reznik (megismertem a kézírását) miért vette magának a fáradságot, hogy odabiggyessze az alávaló szót is? És ha létezhet, akkor melyek azok az esetek, amikor az árulás nem számít alávalónak? Már ilyen kicsi korom óta az volt a becenevem, hogy a Profi. Azért hívtak így, mert nagyon értettem a szavakhoz. (A szavakat még ma is kedvelem. Szeretem gyűjteni, elrendezni, megkeverni, megfordítani, kombinálni a szavakat, körülbelül úgy, ahogy az érmegyűjtők szeretik rendezgetni a pénzeiket, vagy ahogy a zsugások imádják a kártyalapok illatát.)"