Papír hercegnő [antikvár]

I. FEJEZET Ellái Menj az igazgatói irodába! - közli Ms. Weir, amikor belépek hozzá matekórára. - Még csak nem is késtem! — pillantok az órámra. Egy perc múlva lesz kilenc, és ez az óra sohasem téved. Szerintem ez a legdrágább holmim. Anya azt mondja, hogy apáé volt, aki a hímivarsejtjein kívül csak ezt hagyta hátra. - Nem, most nem késésről van szó Mintha egy kicsit lágyabb lenne az egyébként merev tekintete, amit az ilyenkor még ködös agyam vészjelzésnek érzékel. Ms. Weir nem szokott szarozni, pont ezért kedvelem. Úgy kezeli a diákokat, mintha tényleg matekot tanulni jöttek volna, nem pedig azért, hogy hegyi beszédet hallgassanak arról, hogy szeresd felebarátaidat, meg ilyenek. Az együtt érző pillantása tehát csak azt jelentheti, hogy az igazgatóiban valami baljós dolog készülődik. - Rendben. Nem mintha válaszolhatnék másképp. Egy bólintással az iskolatitkárság felé veszem az irányt. -a 7 e-