Pap, katona, kondás [antikvár]

Részlet: "1 Billy Abbott naplójából: 1968 Mónika azt mondja, nem érek semmit. De ezt csak félig mondja komolyan. Mónika, bezzeg, sokat ér. Igaz, szerelmes vagyok belé, és ettől kétségkívül homályosan látok. Erről később többet. Egyszer megkérdezte, mit írok ebbe a naplóba. Elmeséltem neki, hogy az ezredes egyre azt hajtogatja, mi itt, a NATO-ban, a civilizáció tűzvonalá-ban vagyunk. Fontos, mondtam neki, hogy az eljövendő nemzedékek tudják, milyen is volt a civilizáció tűzvonalában élni Brüsszelben, a huszadik század második felében. Talán holmi szürke, sugársérült régész egyszer ásatni fog a város romjai közt, és rábukkan erre a naplóra, amelynek a szélei kissé meg lesznek pörkölődve, és talán merev is lesz a rozsdaszínű vérfoltjaimtól, és akkor majd hálásan gondol az ifjabb William Abbottra, aki előrelátóan lefirkantotta megfigyeléseit arról, hogy miképpen élt egy amerikai közkatona, míg a civilizációt védelmezte Európa peremén. Mennyiért vette az osztrigát, milyen formájú és mekkora melle volt a szeretőjének, milyen egyszerű örömökben volt része, olyasfélékben, mint a szeretkezés meg a benzinlopás a hadseregtől. Hogy lehetsz mindig ilyen komolytalan? - kérdezte Mónika, mire én azt mondtam: Mi más lehetne az ember? Hát nem hiszel semmiben? - kérdezte. Abban hiszek, hogy az ember ne ússzon árral szemben, mondtam neki. Ha az utcán felvonulás van, én beállok a sorba, lépést tartok, és integetek a lakosságnak, barátnak és ellenségnek egyaránt. Na, akkor csak firkálj tovább, mondta. Írd le, hogy nem vagy nemzedéked igazi képviselője. Talán a firkálás a legjobb szó arra, amit művelek. Irodalmár családból születtem. Apám és anyám, mindketten írók - vagy írók voltak. Vagy olyasfélék. Apám reklámszakember volt, és ezt a szakmát sem az Akadémia csarnokaiban, sem a kiadóvállalatok műhelyeiben nem becsülik nagyon sokra. Mégis, ahány érdeméről vagy kudarcáról tudok, valamennyit írógépének köszönhette. Mostanában Chicagóban él, és gyakran ír nekem, főként olyankor, amikor részeg. Én kötelességtudóan válaszolok. A legjobb barátok vagyunk, noha négyezer mérföld van közöttünk."