Bővebb ismertető
A kor, melyben Kosztolányi Dezső élt és alkotott, a magyar népi tömegek felemelkedésének forradalmi kora volt, s ha igaz, hogy a költő mindig saját korának a kifejezője, ő kétségtelenül az volt. Minden írása, még a látszólag legjelentéktelenebb karcolata is harcos koreszmék s a huszadik század ízlésének és uralkodó szemléletének hordozója. Hogy mégsem lett korának szellemi vezére, hanem Ady ellenzékének egyik legelszántabb ügyvivője, azt egészen sajátos írói alkata, az írás mesterségéről megfogalmazott különvéleménye, megalkuvás nélküli formatisztelete magyarázza. Nem akart több lenni, mint író. S akinek hatása, mint például Adyé és Móricz Zsigmondé, túlnőtt az irodalom, asz esztétika, a szellemi élet tájain és társadalompolitikai erővé változott, azt gyanakvással nézte és valami puritánnak vélt írói erkölcs nevében elítélte.
Ez azonban csak egy kifelé mutatott magatartás volt, írásaiban nyomát se találjuk politikai elfogultságnak, s legelkeseredettebb ellenségei is kénytelenek beismerni, hogy ú írta meg a legreálisabb regényt a magyar osztályok között tátongó szakadékról. Az "Édes Annában" olyan komor, de mélységesen igaz képet fest egy Pestre kerülő falusi cselédlányról, akit gazdái még csak emberszámba se vesznek, hogy művében az elnyomottak iránt érzett részvéten túl benne van a kor marasztaló ítélete is.