Őszi hó [antikvár]

Azt hitte, ennyi volt. Már vagy egy órája próbálta elkapni a lendületet, figyelte, mikor távozhat valakibe kapaszkodva, egyedül mégse indulhatott haza, mindenki miatta van itt. Egyre hangosab-ban, egymás szavába vágva beszélgettek, közben egyik cigit gyújtották a másik után, vágni lehetett a füstöt az alagsorban. Fájt a feje, már délután is fájt, sőt, a reggeli telefonhívás óta nem tudott sem inni, sem enni. Időközben elkoccintották az összes pezsgőt, megitták az összes bort is, tehát arra számított, hogy véget ért az este, lehet menni, az elmúlt hetek után másra sem vágyott, mint egy nagyon hosz-szú hétvégére, alvásra és csöndre., , A lengyel fordítócsajok két poén között vették a kabát-jukat, a társaság többi tagja is szedelőzködni kezdett. Na, végre. Fruzsi állandóan felé sandított, titokzatosan mosolygott, és a szemöldökével nagyon jelezni akart valamit, fogalma sem volt, mit. Jobb híján visszamosolygott, szólni már nem tudott hozzá, mert az egész társaság megindult fölfelé, ki az utcára. Mindenkit jólesőn fejbe kólintott a hideg. Ránéztek még egyszer a kirakatra, ahol több év munkájának az eredménye, az első könyve állt. A real dream come true, man, mondta Agnieszka, aki az este folyamán át-átváltott angolra. It's íucking amazing, tetézte Elena, és egy kicsit mintha még hozzá is hajolt volna, esetleg valami ölelés reményében? ő szerényen megköszönte, bár már a szerény- 7