Örökösök viadala [antikvár]

1. FEJEZET Kiskoromban anyukám folyton játékokat talált ki. Volt „csöndeskedés". Meg „Ki tudja tovább enni a kekszet?". Nagy kedvencünk volt a „mályva-majszolás", ami úgy ment, hogy turkálós pufidzsekiben ültünk otthon -hogy ne kelljen bekapcsolni a fűtést -, és mályvacukrot ettünk. „Zseblám-pázóst" akkor játszottunk, amikor nem volt áram. Sose csak „elmentünk" valahova, hanem mindig odáig tartott a verseny. A padló szinte mindig láva volt. A párnák elsősorban arra szolgáltak, hogy bunker épüljön belőlük. „Van egy titkom" néven futott a leghosszabb játékunk, mert anya azt mondta, mindenkinek mindig kell lennie legalább egy titkának. Volt, hogy kitalálta az enyémet, volt, hogy nem. Minden héten játszottuk ezt, egészen tizenöt éves koromig, amikor anya az egyik titka miatt kórházba került. Aztán arra eszméltem, hogy elment. 7