Örökké. Senta [antikvár]

Az írónő Senta-trilógiájának második kötetében egy Amerikába tartó hajó fedélzetén búcsúztunk a vörösesbarna hősnőtől. Az ezüstösen őszülő, még mindig vonzó Senta csak az ötvenes évek elején tér vissza Németországba, Viviannel, az új hazában született tinilányával és a nagybeteg Siegfrieddel, akit szinte a huszonnegyedik órában bíz rá öcce, a müncheni érsebész szaktekintély gondjaira. Míg férje az életmentő műtét után lábadozik, Senta végre viszontláthatja nevelőapját, Justus Weigandot. Az idős orvos továbbra is tanácsadója, mentsvára és vigasztalója a bajba jutott családtagoknak: Margit menyének, aki évekig titkolta, hogy kisfiának nem Karl-Friedrich, hanem az őt megerőszakoló orosz katona az apja; Golon unokájának, aki Kelet-Berlinből menekül át hozzá egy veszedelmes gyerekcsíny után, és Viviannek is, aki élete első, ám tragikusan végződő nagy szerelmét éli át az óhazában.