Örök ártatlanság [antikvár]

Mindig is gyíilölte a hivatalos vacsorákat, és ezen is kelletlenül vett részt. Az sem számított sokat, hogy a hosszií asztalnál ülő vendégek közül ismert néhányat, és attól sem lett kevésbé bossziis, hogy a kérdéses vacsorát történetesen az anyósáék otthonában, Velence egyik legszebb palazzó']áhan költhette el. Brunetti csakis a felesége miatt jött el, bár leginkább az anyósa kedvéért, aki azzal indokolta a meghívást, hogy a városban elfoglalt pozíciója emelni fogja az est fényét. Brunetti ugyan hevesen tiltakozott, mondván, nem hiszi, hogy éppenséggel egy commissario di polizia jelenléte járulna hozzá egy gazdag külföldieknek szervezett díszvacsora sikeréhez, de az anyósa, azzal a sajátságos bordér collie taktikával, amelyet az elmiilt negyed század alatt mindig is alkalmazott hasonló helyzetekben, képletesen szólva addig harapdálta gyengéden, ámde szívósan a bokáját, amíg végül mégiscsak az általa kijelölt helyre terelte. Majd, amikor még mindig némi neheztelést érzett a vejénél, mintegy mellékesen megjegyezte: - Egyébként, Demetriana beszélni szeretne veled, és nekem tennél vele nagy szívességet, ha eljönnél, Guido. A így történt, hogy Brunetti végül ott találta magát contessa Demetriana Lando-Continui estélyén. A grófnő tökéletes magabiztossággal és könnyedséggel uralta az asztalfőt, mintha csak a saját otthonában lenne, nem pedig szívbéli jó barátnője, contessa Donatella Falier házában, aki volt oly drága, és felajánlotta neki a palazzót erre a jótékonysági estre. Demetriana grófnőnél ugyanis egy sajnálatos csőrepedés teljesen eláztatta rV':- 7