Örmény rubin [antikvár]

Anyánk ahogyan az anyjáról mesélt, abból tudtuk, hogy igazak a történetei, mégis meseszerűeknek tűntek. Furcsának hatottak, hiszen egy olyan világot tártak elénk, amely egzotikus, távoli és számunkra teljesen idegen volt. Ahogyan egyre-másra ismételte a már jól ismert történeteket, úgy kerültek egyre közelebb a nagycsalád - Aszrijánék és Aszlanovék - egyes tagjai, a napi problémák, az iskolában eltöltött idő, az otthoni tanulás és korrepetálás, a „szeretem" és „nem szeretem" dolgok, a családban való együttélés, jóval később pedig csak az anyjával való együttlét, az iskolák, a szerelem, végül a saját család. Mindez a türkmén fővárosban, Ashabadban, majd Moszkvában, legvégül Budapesten. Anyánk olyan sokszor mesélte el nekünk az emlékeit, hogy elég volt neki elkezdenie a stafírungos láda, a tuposvih vagy az egy bödön méz történetét, mi már kívülről tudtuk, mi fog következni.