Norina [antikvár]

Részlet a könyvből: A kigyó ott lakott a kert végében, a kis gömbölyü tisztás mögött levő igen régi barlangban, melynek mélyén egy félig beomlott vízmedence volt. A barlangot is, a medencét is sürün benőtte az örökzöld, ugy, hogy olyan volt rajta, mint egy igen erős szőnyeg. A barlang hozzá volt épitve a kert sokszázados kőfalához. E kőfal és a barlang környékén jól elrejtve, az örökzöld folyondárai alatt lakott a kigyó. És a házban senki sem tudott a kígyóról. Sem a kertész, sem a parasztok, sőt még a kertész két vásott fia sem, akik pedig napos délelőttökön, mikor senki sem volt a kertben, ott játszottak a medence körül, elfogták a pókokat, szarvasbogarakat kerestek, sőt be is ugráltak a medencébe, ami nem volt nagyon mély és ha véletlenül vessző volt náluk: megcsapkodták vele a barlang örökzöld szőnyegét.