Nők meg csalás [antikvár]

I' "i Az új cipő Serfőző Lajos nem szerette a hivalkodást. Hajnalban kelt, az :í ' i első busszal ment dolgozni. A villás targoncával mindig oda vitte •' , az árut, ahová kérték. Kollégáival csak a fociról volt hajlandó be- ' i ') szélgetni. Hazafelé a bisztróban megivott két kupica kisüstit, aztán igyekezett haza. Szeretett egyedül lenni. Lenke fotóját min- ¦ ¦ . dig megsimította, miközben bekapcsolta a tévét. Az asszony pár ' I ^ ! éve költözött el a nagyobbik lányához. Azt mondta, ő már nem 1 ^ ;! tud több meccset megnézni. f i ^ Serfőző Lajosnak egyetlen barátja volt. A szomszéd öregúr, : j akivel mindig történt valami. Leesett a létráról, hármasa volt a lottón, a múlt héten pedig a lánya elvitte egy kávéházba. Kávéház - morfondírozott Serfőző Lajos -, olyan ismerősen hangzik. De miért nem volt ő ott soha? Pedig az öreg szerint ott kristály a csillár, üveg a tányér, és isteni a kávé. Serfőző Lajos csak legyintett. Jó neki a kotyogós is. Nem is jutott eszébe a kávéház, egészen a következő fizetésig. Ekkor váratlan dolog történt. Törzsgárda-jutalmat kapott. Van még ilyen? - gondolta. És mit kezd még egy havi fizetéssel? Aki beosztja rendesen hónapról hónapra, annak ez gond. Serfőző Lajos ilyen volt. Meg is zavarodott kissé. Maga sem értette, hogy mit keres a cipőboltban. Tudta, hogy szüksége van új cipőre, de nem gondolta volna, hogy az egyik legdrágábbat vásárolja meg. Forgatta a kezében, felpróbálta, és meg volt elégedve. Ez egy minőségi cipő - bólogatott az eladó, és összesimította a tenyerét. Özbarna, magas szárú, könnyű és formás lábbeli volt. Serfőző Lajos le sem vette, abban sétált az utcán, minduntalan hol a cipőjét, hol a szembejövő embereket figyeke. Várta a | hatást, hogy megdicsérjék végre. De senki sem foglalkozott vele. 'J^" Észre sem vették. Ekkor jutott eszébe a kávéház. Ott volt a sarkon. Egy palota alsó szintjén. Már a portálja is csábító. A kirakattükörben pedig ott van ő. Az új cipőben. i "f! ' ^i'f ¦ i , (¦. 'i ' liíi