Nőből is megárt a nagymama [antikvár]

. fejezet m^\yber\ megtudom, hogy o lányom gyereket vár, noho már tudtam Azt hiszem, itt az ideje, hogy újragondoljam az életem. Ehhez viszont jócskán vissza kell lépni az időben. Amikor ez a történet elkezdődött, öt évvel fiatalabb voltam. És már akkor sem voltam fiatal. Akkor még tagadhatatlanul izgatott az életkorom, és mindaz, ami ebből következik, ma már nem annyira. Vagy mégis? Ezt is végig kell gondolnom. De hogy futhatott el így öt év? Milyen alapon? Mi történik az idővel egy bizonyos kor után? - írom le némileg viszolyogva: egy bizonyos kor után. Miért indul az idő rohanásnak, mint aki - vagy ami - megkergült; nézőpont kérdése ugyanis, hogy az idő élő vagy élettelen, tárgy vagy fogalom. Mindenesetre régen, a gyerekkoromban, ólomlábakon vánszorgott, míg ma már igazán repül az idő. De elsősorban az unokámat kell végiggondolnom. Miért hangzik néha még ma is viccesen, hogy unoka? Nekem!? Hogy nagymama? Én? Ott kezdődött minden, törzshelyünkön, a belső VII. ke-