Nő fehér kimonóban [antikvár]

PROLÓGUS Lánykori nevem Nakamura Naoko. Asszonynevem Tanaka Naoko. És valaha, egy rövid ideig, a kettő között másképp is neveztek, egy hagyományosnak nem mondható néven, egy korántsem tradicionális esküvői szertartás után, amit egy parányi lámpásokkal kivilágított öreg fa tövében tartottunk. Nem felszentelt pap adott össze minket, nem rendes szentélyben esküdtünk, és nem cseréltem háromszor ruhát, ahogy a hagyomány szerint kellett volna. De szerelmes voltam. Azon az estén sötétbe burkolózott az apró házakból álló falu, de a nyugati horizont még különös narancs fényben izzott. A párás levegő csókot lehelt az arcomra, amikor kiléptem a verandáról. Befordultam a sarkon, és a lélegzetem is elállt.